A következő idézetet is Anya találta és felolvasta Apának meg nekem nyaralás alatt. Ez Comenius (született: 1592, magyar származású, eredeti neve Szeges János, lelkipásztor) "Egy a szükséges dolog" című könyvéből származik a "Zarándok Gyülekezet" című könyvbe ágyazva. Szerintem ez is nagyon elgondolkodtató...
"Mindegyik felekezet a magáét tartja az igaznak vagy legalább is olyannak, amely az igazit legjobban megközelíti, közben pedig a felekezetek egymást a legkeserűbb gyűlölettel támadják. Nincs remény arra, hogy egymással megbékéljenek: a gyűlölködést még kibékíthetetlenebb gyűlölködéssel mérik össze. Különböző hitvallásaikat a Bibliából építik föl; ezek a dogmák az ő erődítményeik és bástyáik, amelyek mögé beássák magukat és kivédik a támadásokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a hitvallások önmagukban rosszak, sőt a legtöbb esetben elfogadható jók. A baj akkor keletkezik, amikor a gyűlölködés tüzét kezdik szítani. Ha a szemben álló felekezeteket félre lehetne tolni az útból, akkor hozzáláthatnánk az egyház sebeinek begyógyításához. A szekták és különböző hitvallások útvesztőjének van még egy másik tartozéka is: a vitatkozás szeretete. Mit lehet vitatkozással elérni? Lehetett-e valaha is egy teológiai vitát megnyugtatóan lezárni? Soha. Ezeknek a száma csak növekedett. A Sátán a legravaszabb szofista, azaz álokoskodó. Szócsatával, vitával őt még sohasem lehetett legyőzni... Baj az is, hogy az istentiszteleteken inkább az ember, mint az Isten szavát lehet hallani. Mindegyik tetszése szerint fecseg, tudálékos értekezésekkel üti agyon az időt vagy mások felfogását helyteleníti. Az újjászületésről és arról, hogy Krisztus követésében hogyan lehetünk az isteni természet részeseivé, alig esik szó (2. Pét. 1,4). A kulcsok hatalmából az egyház csaknem elvesztette a kötés hatalmát, csak a feloldás maradt. A szentségek, amelyeket a szeretet és a Krisztusban való élet egységének jelképéül kaptunk, a legelkeseredettebb összecsapásokra adtak alkalmat, és az egyház széttagoltsága és kölcsönös gyűlölet és szektás központok forrásává lettek.
Röviden összefoglalva: a keresztyénség egy nagy labirintussá lett. A hit ezer kis darabra töredezett széjjel, és ha a darabok egyikét-másikát nem fogadod el, "eretneknek" kiáltanak ki. Mi segíthet ezen? Csak az egy szükséges dolog, visszatérés Krisztushoz. Ha csak Őt fogadjuk el vezetőnek, ha az Ő lábnyomát követjük, és minden más utat félretéve együtt haladunk addig, amíg mindnyájan el nem érjük a nagy célt: az egyetlen közös hitet (Ef. 4,13). Amint az isteni Mester mindent az Írások alapjára épített, ugyanúgy kell nekünk is hitvallásunk különlegességeit feladnunk, megelégedve Isten kinyilatkoztatott Igéjével, amely mindnyájunk közös kincse. Bibliával a kezünkben így kiáltsunk fel: hiszem, amit Isten kijelentett ebben a könyvben; engedelmesen megtartom parancsolatait; bízom annak igazságában, amit Ő megígért. Keresztyének, figyeljetek! Élet csak egy van, de a halál ezer formában is eljöhet hozzánk. Csak egy igazság van, de tévedés van ezer is. Csak egy Krisztus van, de antikrisztus nagyon sok van. Így tudd meg hát, keresztyén világ, mi az egy szükséges dolog. Vagy visszafordulsz Krisztushoz, vagy pedig az antikrisztussal együtt te is elpusztulsz. Ha bölcs vagy és élni akarsz, kövesd az Élet Fejedelmét."
Begépeltem az egészet, nehogy a "kiragadás" hibájába essek...
