Boldog születésnapot édesanyánk!

A "női szellemi karate klubban" töltöttem egy napot, Kalla Tímea kifejezésével élve. Az ő blogjában olvastam először a Lydia női imanapról kb. egy évvel ezelőtt, és én azóta vágytam részt venni benne. Amikor a gyülekezetben hirdették ezt az alkalmat, rögtön úgy éreztem, ott a helyem. Aztán ahogy közeledett az időpont, úgy lettem egyre bizonytalanabb. Gondoltam, ha személyesen hívnak, megyek. De nem hangzott el egyértelmű hívás. Még előző este is úgy feküdtem le, hogy nem tudtam, megyek-e. Még reggel is bizonytalan voltam. Apa biztatott, hogy menjek el. Még a buszmegállóban is rám tört a bizonytalanság, ugyanis mindkét irányból az orrom előtt ment el a busz. A mobiltelefonomat is otthon felejtettem, azt sem tudtam, hány óra van. Majdnem visszafordultam... De nagy kár lett volna!
MINT A MENNYBEN. Úgy éreztem magam. Semmi idegenség-érzés, semmi fenntartás... Eggyé lenni az Úr jelenlétében, egybe forrni az imádságban és imádásban... Egy kilencvenhárom éves néni (ő a rangidős "Lídia", egy idős pünkösdi testvérnő, akit a lánya kísérgetett odaadó szeretettel) mellett ültem. Megragadta a kezemet, szorongatta végig, hihetetlen nagy szeretettel fordult felém, százszor is elmondta, mennyire örül nekem. (Zárójelben: egyszer meditáltunk, hogy öreg napjainkat vajon milyen környezetben tudnánk elképzelni, csak a játék kedvéért. Akkor Kami azt mondta, hogy ő az ős-pünkösdi falvak valamelyikében - Dudar, Csetény, Bakonycsernye - tudna minket elképzelni. Hát, ha ilyen hívő asszonyok élnek ott, nem is lenne rossz... Személyiségem egy része biztos, hogy az ős-pünkösdi falvakhoz kötődik...) Ámulva néztem, amint köszöntöttek egy katolikus házaspárt, akik éppen ezen a napon ünnepelték az ötvenedik házassági évfordulójukat. Személyiségem más része a katolikus múltamhoz kötődik... S mivel Krisztus nem osztatott részekre, ezen az ökumenikus imanapon harmóniában egymásra talált katolikus, pünkösdi, szabadkeresztyén és baptista - és az én személyemben is harmóniában volt egyszerre jelen a katolikus, pünkösdi múltam és baptista jelenem. "De jó lesz a mennyben" - mondta Mária néni utánozhatatlan hangsúllyal. Igen, ott nem lesznek felekezetek. És a mennynek egy kis előképe megjelent ma a Bárka gyülekezetben.
Folytak a könnyeim délelőtt is, délután is. Most fáradt vagyok, kimerítő volt az egész napos karate. Többet kéne edzeni...