Azért azt hiszem, vagyis azt remélem,hogy nem sodorhatja bukásba azokat, akikben őszinte hit van. Egyébként örülök,hogy egyáltalán van irodalma ennek a témának. Örülök, hogy nem tabu.
Szerintem van egy olyan pont, amikor az illetőnek el sem kell veszíteni az Ige kontrollját, mivel azt úgy magyarázhatja, ahogy akarja, ennek folyomámnyaként egyszerűen minden fejezettel alá tudja támasztani saját magát. Remélem sosem jutok idáig..

@P Katóca: Erre gondoltam én is! Tiltakozna az ilyen ember, hogy igenis az ige kontrollja alatt van, de az igéket manipulatív módon mindig a saját céljaiknak megfelelően alkalmazzák. Az a baj, hogy ez nehezen tettenérhető, lehet, hogy csak évek-évtizedek után lesz nyilvánvalóvá, hogy hoppá-hoppá... Meztelen a király.

Az Ige kontrollja nem arról szól, hogy tudunk-e bibliai idézetet találni az álláspontunk alátámasztására. Jakab után szabadon: ezt az ördögök is tudják, és rettegnek... -- ld. Jézus megkísértését.
(Vigyázat, még más bibliai részekkel is fogok manipulálni!)

Az Ige jelenti az írott Igét és a testté lett Igét -- a kettő egységét. Amikor az Ige kontrolljáról beszélünk, akkor Krisztus kontrolljáról is beszélünk -- és arról, hogy Ő az Ő Lelkét ígérte, aki elvezet minden igazságra.

A kontroll tehát nem a terveink Istennel való jóváhagyatásáról szól. Hanem arról: hagyjuk-e, hogy Isten a saját terve szerint vezessen minket, akár az írott Igén, akár más embereken (beleértve a profétákat is), akár bármi más, neki tetsző módon -- vagy ragaszkodunk-e a saját terveinkhez.
Ha hagyjuk magunkat vezetni, az növekvő krisztusi jellemhez és Krisztus-központúsághoz vezet.
Ha pedig a saját terveinkhez ragaszkodunk, könnyen becsapjuk magunkat is, hogy a mi akaratunk Isten akarata. Mivel nem vagyunk maga Isten, ezzel jobb nem érvelni -- ezt így persze nem szoktuk kimondani...