A csoklit csipsz kuki, azaz a csokidarabkás sütemény a pofonegyszerű sütemények családjába tartozik. Arról híres, hogy én nagyon szeretem. Szívesen sütök bárkinek bármikor :)!

Igazából a történet ott kezdődik, hogy pár hónapja eltűnt az újfordítású Bibliám (az ufóm), benne a 2009-es református bibliaolvasóval. Nem mondom, hogy elhagytam, vagy elvesztettem, lehet, hogy itt van valamelyik dobozban. De mivel a könyveket a költözéskor nem én pakoltam, tiszta izgalom lesz kicsomagolni. (Zsófi, nem emlékszel egy ufóra??)

Tulajdonképpen ez nem nagy tragédia, Bibliám van másik. Bibliaolvasóm viszont nincs, ezért a mindentudó keresztény zsebnaptáramból nézem meg minden reggel, hogy mi az aznapi szakasz. Azóta vagyok tisztában a névnapokkal is. A héten egy átlagosnak induló reggelem így kezdődött:

- hanyadika is van ma? augusztus 26 Izsó?? Ja nem 27 Gáspár...GÁSPÁR! Gazsó, ma van a névnapod!

- de hát nem ma ünneplem.

- nem baj: ez a kisnévnapod. Sütök neked ma valamit.

- jó... szabad ötleteket adni, hogy mit?

Végülis a kíviánság lényege ez volt: mindegy milyen formában, de legyenek benne csokidarabkák. Így született ez a névnapi sütemény Gazsónak, aki NEM most ünnepli a névnapját.

Mint ahogy az elején írtam, pofonegyszerű recept. Majdnem annyira, mint a világ legegyszerűbb süteménye, amiről még egy későbbi bejegyzésben írni fogok.

Lássuk hát, hogy hogyan készül! Veszek 35 dkg margarint, és egy rövid időre berakom a mikróba, hogy jó lágy legyen. Beleteszek 20-25 dkg porcukrot (valószínűleg még sokkal finomabb, ha a fele barnacukor...csak olyat még sosem vettem) és vaníliáscukrot (vagy vaníliaaromát). Hozzáteszek 3 tojást, és jól összekeverem. Most jöhet bele 50 dkg liszt, egy teáskanál sütőpor és egy teáskanál szódabikarbóna (ha csak az egyik van otthon, úgy is jó). Megsózom, ha lehet, akkor nagy szemű (tengeri) sót rakok bele: nagyon különleges íze lesz... Mindezt jól összekeverem, majd a végén hozzáteszek két tábla csokit, kis kockákra vágva. Persze a legjobb étcsokival vagy étbevonóval, de szerintem ennek a sütinek jól áll még a télapó, nyuszi, tojás stb is. Én tettem még hozzá egy kevés keserű kakaóport is, mert szeretem a csokit. Kakaópor helyett egy kevés fahéj is jól áll neki, nekünk mégis jobban ízlett a kakaós változat.

A masszából diónyi golyókat formázok, és tepsire rakom őket. Nem kell ellapogatni, mert magától szépen keksz alakúra fog olvadni. 160 fokon, 15 perc alatt kész.

Ebből az adagból három és fél tepsi süti lett: ez sok. Viszont sokáig eláll. Amúgy sem hiszem, hogy bárkinek is gondot okozna a pár napon belüli elpusztítása...

Ennyi. És tényleg finom. Főleg annak, aki úgy szereti a csokis kekszet, mint én!

(csináltam néhány képet is, csak nem találom az alkalmas zsinórt, hogy felrakjam a gépre. de majd nemsokára...)