Terhesség, szülés, szoptatás után (bár ez utóbbit még csak most tervezem abbahagyni, nem tudom, Ádám mit fog szólni hozzá ?!) kezd visszaállni az, ami Sárának már nem volt. Igaz, kissé meglepően gyors időközökben jelentkezett. Most viszont már a megengedettnél tovább maradt távol a télapó. Megrőkönyödtem. Most jön Vali, mikor végre meggyőztem magam, hogy nyolc hónaposan elválasztani azért, hogy középsúlyos atópiám leszereljék a Bőrklinikán nem önzés? És a drága, jószívű gyermekorvosnőnk megnyugtatott, hogy ne vicceljek, fele ennyi is elég lett volna a szoptatásból? Kevés sírás után elhatároztam: ha jön az áldás, mi lehetne szebb? Még egy pici édeske, aki újra csupa csoda. Másfél évet kibírtam, pedig már akkor befekvéssel fenyegettek. Most akkor még egy év. Mennie kell.
Reggel elkészítettem a tesztet. De Vali mégsem jön.