Lakik itt a sorházak egyikében egy háromgyerekes család, szoktam velük beszélgetni, mikor találkozunk a busznál. Még nem volt egyetlen unokám sem, amikor ezek a kisgyerekek a buszmegállóban egyszer spontán átöleltek. Nagyon jól esett. Azt gondoltam ugyanis, hogy tőlem a gyerekek, unokák menekülni fognak a szigorú arcberendezésem miatt.
Ültem a buszon, mikor a legnagyobbik gyermek, egy kicsi lány, aki most kezdte az iskolát, elém állt. Elkezdte vizsgálni a lábamat.
- Kati néni, mezítláb vagy, vagy van rajtad harisnya?
- Harisnya van rajtam.
- Pedig olyan, mintha mezítláb lennél.
-Testszínű harisnya van rajtam...
-Akkor azért gondoltam, hogy mezítláb vagy, mert testszínű a harisnyád. Te most dolgozni voltál?
- Nem, csak bevásároltam a boltban és megyek haza.
- Hogyhogy ilyen csinos vagy, hogyha nem dolgozni voltál?
- Ó, ez csak egy egyszerű pulóver...
- De szerintem nagyon csinos vagy és a sálad is nagyon tetszik.
- Ez pedig egy olcsó sál a kínaiból...
Másnap a Pesti út túloldaláról kiabált nekem valamit a kislány. Nem értettem. Anyukája fordította:
- Azt mondja Zsófi, hogy Kati néni ma is nagyon csinos!
Most már el kell higgyem, hogy csinos vagyok...
