Elöljáróban annyit, hogy ezt a bejegyzést hónapokkal ezelőtt írtam, és a helyzet azóta már sokat változott, de pont ezért nem bánom, hogy megörökítettem magunknak. Sokáig nem tettem fel, nem tetszett, nem tudok jól írni, de most mégis megosztom.

***

Arra gondoltam, hogy írhatnánk a reggelekről egy-egy vándorposztot, ha van kedvetek beszállni. Szerintem érdekes lesz ezeket elolvasni évekkel később. Olyan, mint egy pillanatfelvétel, de jó lesz visszanézni, hogy ilyen is volt!
Kezdem a magunkéval. Persze a reggel milyenségét az éjszaka nagyban meghatározza. Hála Istennek, Biankával mostanában egész pihentető éjszakákat töltünk. Általában egyszer, max. kétszer ébred, de olyankor gyorsan vissza is alszik, a betegségek időszakát leszámítva. A gyerekszobában szivacson alszom mellette. Csodálatos egy szuszogó, gömbölyű, illatos baba mellett pihenni. Régen idegenkedtem ettől, elítéltem, de Bianka elég határozottan kifejezte, hogy neki csak ez a módszer jön be. Meg vajszívű is vagyok. Most már örülök ennek, és nyugalom van így esténként (na meg így nem kell felkelni, átszaladgálni). Azért persze nem bánnám, ha lassan valóban vissza tudnánk rendeződni a helyeinkre, és eljön ennek is az ideje.
Bianka általában fél hét-hét óra körül ébred, és akkor kis nyöszörgéssel jelez, vagy elindul vándorútra. Ez azt jelenti, hogy először is az előtte fekvő terepakadályt (engem) kell legyőznie, nem szívbajos, simán átgázol rajtam, át a fejemen, de van, hogy közben meggondolja magát, és az arcomra, vagy a nyakamba ül. Ért hozzá, hogyan is kell kiverni az álmot a szememből, mert mit ne mondjak, számomra ez nem a legkényelmesebb.
De ma reggel például ahogy kinyitotta a szemét felült, a lábára mutatott, és azt mondta, hogy "ott". Most ott-korszak van, ha valamire így rábök, akkor azt meg kell nevezni, addig nem léphetünk tovább, különben sikítás van. Nem is könnyű egész nap a tárgyakat magyarázni, és ha ez ilyen fárasztó, nem is tudom, mi lesz a "miért"-es időszakban!
Reggel van egy kis szopizás, aztán felfedezi a játékait, pl a születésnapi plüss kutya nagy kedvenc. Van, hogy rögtön az állólámpához megy, és felkapcsolja. De amilyen nehéz este odacsalogatni, hogy jöjjön oda hozzám, olyan nehéz reggel rábeszélni, hogy hagyjon még egy kicsi nyugalmat. Lassan felocsúdok és az este az ágy mellé készített pelenkát, zoknit, nadrágot ráadom. Ezekkel mindig van egy kis küzdelem, mostanában kis könyvecskével lehet lekötni.
Dani reggelente szokott futni, és nagyjából ennél a periódusnál érkezik haza. Halljuk, hogy csörren a zár, ez azonnal felkelti Bianka figyelmét. Aztán belép Apa, akkor aztán van nagy vigyorgás és örömködés. Meg tokapuszi, hascsiki és kacagás. ez már maga az idill, főleg ha még arra is sikerül Danit rábeszélnem, hogy hozzon egy kávét nekem. Mennyei hangok, aztán hozza is, Biankának pedig jár egy plusz csésze és kiskanál, hogy ne mindenáron az enyémet akarja kevergetni. (Trükközünk, de nem mindig jön be.) Aztán Dani készülődik, fürdik, átöltözik, ekkor Bius is kimehet már a gyerekszobából, és lassan én is ráveszem magam, hogy kibújjak a takaró alól. Jön a reggeli, reggeliztetés, ami vagy Danival együtt zajlik, ha nem kell elrohannia, vagy kicsit húzzuk még az időt játékokkal, és később állunk neki. Kicsit később jobb étvággyal eszik. Aztán elbúcsúzunk Danitól, integetés, pápá.
Folyamatos figyelem és asszisztálás kell napközben Biankának, és olyan jó, amikor véletlenül mégis nyugodtan lehet mellette lenni a saját gondolataimmal. Néha, ha sikerül elmerülnie valamiben, akkor tudok elcsendesedni, imádkozni, erőt kérni az új naphoz.
Így kezdődnek a napok minálunk, olyan jó lenne a tiéteket is olvasni, remélem kedvet kaptok hozzá!