Ha már ilyen mesélgetéseknél tartunk, hadd osszam meg veletek két 2008 végi bkv-s élményemet. Még senkinek sem meséltem őket!
Na tehát...
Időrendben írom. Hazaút busszal. Lestrapált vagyok, mint mindig. Még ülőhelyem sincsen. Nem messze tőlem úgy 5-6 főből álló gimis fiúbrancs. Az egyik nagy vezéralkat elkezd nagy hangon mesélni a többieknek.
-Reggel a metrón képzeljétek, mi volt.. Hehehe..
Egy srác fejjel rohant az ajtónak, amikor rácsukódott a metróajtó. Beszorult a feje!
Ki olyan hülye, hogy fejjel előre megy az ajtónak?? Hehehe.. (többiek is) Aztán ilyen képet vágott: [o-:]. (igazából nem tudom milyet, nem mertem odanézni)
Az egész metróban rajta röhögtek, senki se bírta ki.. Hehehe.... -Majd kis szünet után folytatta:- Csak a feje volt bennt, és ilyen képet vágott...
Hát, én nem bírtam ki póker arccal.. Mások viszont olyan citromok voltak a buszon, hogy egyáltalán nem derültek rajta, vagy ügyesen leplezték. Remélem annyira nem vették észre, hogy röhögök magamban.
Na, a következő már nem sztori a sztoriban, hanem egyenesen a vicces tettek helyszínén, a metrón történt. Láv sztori.
Már megint hazamegyek a suliból. Vannak azért jópáran, mégis találok helyet a metrón. Na, milyen szerencsém van, sikerült a "Nagy Nő" mellé beülnöm: magas, összefogott hosszú sötét göndör haj, hosszúszárú elegáns csizma, tekintélyt sugalló tartás és egyben visszafogottság. Valahogy odakeveredett egy sportos, aranybarna bőrű, mondjuk brazil származású férfi. Ha jól láttam, együtt szálltunk fel. Nos, nem sokat teketóriázott, megszólította a hölgyet. Először azt hittem, ismerik egymást, mert a nő nem lepődött meg különösebben. A párbeszéd angolul zajlott, de magyarul írom, kivéve a lényeges mondatot, mert az úgy szép :).
-Hello, tudsz angolul?
-Egy kicsit.
-Egy kicsit, aha.
-Hogy hívnak?
-Csilla.
-Csili?
-Csilla.
-Aha, Csilla. -egy percre gondolkodik, kinéz az ablakon-
-You change my life! / Megváltoztatod az életem!/
Majd lehajol, elővesz a táskájából egy kis papírt és ír rá. Megérintő kép, szinte térdel a nő előtt.
-Itt van a telefonszámom. Ha szeretnél beszélgetni, vagy kávézni...
-Köszönöm!
Majd a következő megállónál le is szállt a férfi. Döbbenet... Ennyire gyors, egyben romantikus ismerkedést? Értett hozzá... Láttam, hogy kicsit somolygott a nő... De komolyan mondom, ebből lehet, hogy tényleg lesz (vagy lett is) valami. :)
Már akkor éreztem, hogy meghatározó élményben volt részem, de kicsit kellemetlenül éreztem magam utána, hogy így eltörpültem az Életetmegváltoztató Nagy Nő mellett...
Remélem valamennyire vissza tudtam adni a hangulatot. Tényleg nagyon vicces volt.
Amellett, hogy legtöbbször írtó unalmas hazazötykölődni, ezekért a pillanatokért mégiscsak megéri, legalábbis könnyít az elviselésükben.
Na, ti következtek, tassátok!