Néhány hónapja felfedezett (az orvos szerint szép) epekövem tudatta velem az elmúlt napokban, hogy gondot tud nekem okozni, ha akar. A múlt héten jövés-menéseim során többször is házon kívül étkeztem, többször is kifogtam zsírban tocsogó ételt. Szombat délelőtti újpesti mérésünk után megint csak egy gyorsétkezdét választottunk, ahol a kiválasztott rakott kel akkor nagyon ízlett, most viszont a gondolatától is hányingerem van. Szombat este, vasárnap délelőtt már éreztem, hogy baj van. Arra még volt erőm, hogy főzzek valamit a családnak, de az ebédből én már nem ettem. Apósomat köszöntöttük délután (89 éves!), ott sem kértem semmiből. Éjjel 2 és 3 között már erősen latolgattam, hogy megkérem Apát, vigyen el az ügyeletre. Feküdni nem tudtam, járkálni kezdtem, elindítottam egy mosást (ha "meghalok", legalább ennyi tiszta ruha legyen nekik); összekészítettem egy komplett kórházi csomagot magamnak (teljesen értelmetlenül, de így voltam nyugodt) - aztán hatott végre a NO-SPA. Reggel Apa megkérdezte, elmegyek-e a Földhivatalba, ahogy megbeszéltük. Igent mondtam. Különös, lebegő érzés volt utazni, a megbeszélt találkozókat bonyolítani, a hosszú sorba beállni, mintha alvajáró lettem volna. Szinte kívülről szemléltem magam, amint beszélek, még mosolygok is, még tréfálkozom is, én csodálkoztam legjobban, hogy mindezt képes vagyok csinálni. Aztán Kati hívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Ő éppen otthon volt, hívott, hogy pihenjek meg náluk, főz nekem krumplit. Mivel már az éhségtől is szédületem, elfogadtam az ajánlatát. Mire megérkeztem, a főtt krumpli ott gőzölgött az asztalon. Sötétkék tányéron feltálalva, a sószemekkel a tetején mennyei eledelként hatott. (Másnap ugyanazt a főtt krumplit magamnak elkészítve undorodva toltam el magamtól, alig tudtam lenyelni - hogy van ez, ki érti?) Ebből a főtt krumpliból nyertem annyi erőt, hogy haza tudtam menni, mielőtt kirázott a hideg.
Még ma sem vagyok jól. Keksz, tea, kompót, ilyeneken élek. Hányingerem van. Bő lett rám a szoknyám. Azért jövök-megyek. Megyünk unokát-menyet-fiúgyermeket látogatni. Megbeszéltük Mannival, hogy Ádi-kaját kapok, betársulok krumplizni. Kár, hogy az etetőszékbe nem férek be...