Igazából most csak szeretnék nektek ajánlani egy honlapot, amin sokat gondolkozom a napokban. 56 pizsamát mutatnak be rajta, azaz tíz családot összesen 56 gyerekkel. Öt perces kis filmekről van szó, amikben élvezem azt, hogy bekukkanthatok más családok életébe, megleshetem, hogy hogyan élnek, milyen a lakásuk, mennyi mosatlan edény gyűlik össze a nap végére és hova teregetnek... Tulajdonképpen ez a kíváncsiság, ez a belesni vágyás az, ami miatt időről időre megveszek egy-egy lakberendezési újságot is... De ezek a riportok ezen túl is elgondolkoztatnak.

Öt gyerekig minden egyes családban előkerül valamilyen formában a hit. Egyikük ki is mondja: csak azért van ennyi gyerekünk, mert katolikusok vagyunk. Lehet "Jézusért" gyermeket vállalni? Vagy ez inkább csak azt jelenti, hogy hit kell ahhoz, hogy elfogadjam: a következő gyermekre is megadja Isten a szükséges erőt és anyagiakat?

Egyáltalán mennyire anyagi kérdés a gyermekvállalás?

Nektek elégedettnek tűnnek a riport anyái (vagy apái)? MIk a benyomásaitok? Vonzó életforma ez így kívülről  nézve?  (Nekem például a 11 gyerekes inkább félelmetes, valahogy megborzongtam, amikor hallgattam. A hét gyerekest pedig igazi példaképnek érzem... )

Ha jól értettem a riportok célja valami olyasmi lenne, hogy megmutassa, elsősorban nem a gyerekek számától függ, hogy mennyi nehézség van. Hogy az öt gyerekes anyukát idézzem: egy gyerekkel nehezebb, mint öttel.

Elhiggyem neki?