Csillagos sátorban
Hiába vak az ég fölöttem,
bennem ezer csillag ragyog.
Hullámzó ember-óceánból
barátok arca: csillagok.
Emlékezet szép vitorlái
mosolyuk messzi sugarát
sodorják felém mentőövként,
fényüktől varázskör fon át.
Nem fuldoklom már a magánytól,
-ébren vagyok, vagy álmodom?-
Óvó tenyerén tart az Isten,
rámborul csillagsátorom.
Pünkösdi örökség
Az Úr lelkének leheletnyi
paránya vagy, ki szeretni
jöttél a Földre,- tiszta láng.
Amerre jársz, vidd ezt a lángot,
minden lépésed így lesz áldott,
fényét sugározd vissza ránk!
Tündöklő, szép pünkösd-vasárnap
tüzét őrizd és útját járjad,
dús örökségét add tovább!
S akik a tegnap árnyát hordják,
kigyúlnak mind a sápadt orcák,
így élsz meg nap-nap új csodát.
Tollas Tibor egy verseskötetét ötödikesként kaptam a bizonyítványomért és példás magaviseletemért. A könyvet az osztályfőnököm választotta, aki egyben matematika és fizika tanár is volt. Akkor nem vettem elő, nem találtam értékesnek, csak néhány évvel később olvastam és faltam egymás után a szép verseit.Megtanulni is próbáltam. (A következő évben az Erdélyi kérdés c. könyvet kaptam. Kicsit magas egy hatodikosnak...) Csak gondoltam, megosztok pár szépet a kötetből, és hogy kapcsolódjon más topikhoz is, van egy olyan kötete, ami a börtönből hazagondolva a hazai ízeknek állított emléket. Egy ilyen vers pl. a Savanyú krumplifőzelék.:)
