Vasárnap kedves sógorom és sógornőm köszöntött, csodás rózsacsokorral, ajándékokkal: kaptam egy szép teásbögrét ("én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" felirattal), nyakláncot, két színházjegyet a Nemzeti Színházba (még sosem voltunk!). Krisztina könnyes szemmel kívánt sok boldogságot, azt mondta, úgy tekint rám, mintha a testvére lennék... Szóval, nagyon szép délutánt töltöttünk együtt a szendvicsek, torták fölött (ők is hoztak egy tortát!) és felavattuk a gyönyörűséges sárospataki teáskészletet is! Kicsit meglepődtek a teáscsészék mérete láttán, de aztán tapasztalták, hogy milyen kellemes havas téli délután hosszan szorongatni egy nagy meleg bögrét egy nem túl melegre fűtött családi házban... De kanyarodjunk vissza az elejére, a megérkezéskor egyik kezemmel a virágot tettem vázába, a másik kezemmel meg átvettem amit még hoztak: izraeli kovásznak mondták, hozzá adtak egy leírást, hogy mit kell vele csinálni. Ehhez az izraeli kovászhoz biztos kapcsolódik valamiféle ideológia, de erről nem mondtak semmit, én meg nem is nagyon tudtam rá figyelni. Amit rögtön megjegyeztem, az volt, hogy nem szabad hűtőbe tenni a kovászt - ez rendjén is volt, örültem, hogy van valami, amit nem kell hűtőbe tenni, ez nekem megy... Zsófi nevetett rajtam, na Anya, kaptál házi feladatot! Persze ismer és tudja, milyen link vagyok azokkal a dolgokkal, amiket folyamatosan ápolni kell. Mert ez a kovász olyan, hogy hétfőtől péntekig minden nap kell vele csinálni valamit! Hétfőn aztán látom, hogy a kovász szépen felemelte a margarinos doboz fedelét és befolyt a vízforraló meg a papírtörölköző alá, elterült a konyhapulton! Ami ragad, tapad... Oké, feltakarítottam, a maradékot a kis edényből átkapartam egy nagyobb edénybe, arra emlékeztem, hogy műanyag vagy üveg edénybe kell tenni. Az átkaparáshoz igénybe vettem egy evőkanalat, mert az akadt a kezem ügyébe, de abban a percben eszembe jutott, hogy a leírásban nagy betűkkel szerepel: "lényeges, hogy FÉMHEZ NE ÉRJEN A TÉSZTA"! Pénteken kell majd a tésztát a folyamatosan hozzáadagolt anyagokkal összekeverni és négy részre osztva hármat elajándékozni! Jaj... Ha idáig el is jut a dolog, ennél a pontnál biztos, hogy elakad... Vagy vannak önként jelentkezők?
Ja, és szerintetek folytassam, ha hétfőn végül is elfelejtettem hozzászórni a 2,5 dl cukrot?