A feleség levele a férjéhez, amikor egyedül volt otthon délután:

"Drága Szuper!

Írok Neked, mert szeretlek. És mert megijeszt ez a fejfájás és szédülés, amit érzek. Félek, hogy valami agyi katasztrófa fog történni, amire végül is minden esélyem megvan. Ebben az életkorban már halnak meg emberek. Az előbb a függőágyból néztem a házat, amit lehet, hogy sose tudunk eladni. Lepergett előttem az elmúlt öt év rengeteg eseménye. Életünk legintenzívebb öt éve. Tény, hogy sok volt. (Neked is.) Pedig a munkábajárás alól felmentettél, mégsem bírom úgy látszik a sok stresszt. Valószínűleg gyengébb anyagból vagyok gyúrva. Nagy-nagy kifáradást érzek. Pedig még nem is unokáztam igazán. És még csak egy unokám van. Mi lenne, ha lenne 8-10, vagy több is? Hogyan tudnék a gyerekeimnek segítségére lenni? Kifáraszt a nagy ház rendben tartása, takarítása. A sok családi esemény, ünnep. Még az öröm is stressz! Legeslegjobban kifáraszt a vevők fogadása, az állandó készenlét. Elképzeltem, ha most hamar véget érne számomra az élet, Isten bölcsességét látnám benne. Megpihennék a sok fáradságtól. Nem lennék tovább ingyenélő. Hiszen a munkaerőpiacon számomra már nem sok esély van. Még ha felvennének is valahova, rögtön keletkezne egy újabb probléma, hogy hogyan bírnám? Isten bölcsessége lenne, ha befejezhetném az életet, hiszen nem én vagyok a családfenntartó, sőt életképtelen is lennék egymagamban.

Csak azt sajnálom, hogy S. bácsiékkal úgy jártunk, ahogy jártunk. Nem érzek haragot, csak csendes szomorúságot. Ami jól indult, milyen csúfos véget ért. De azért, hála az Úrnak, a gyerekeink hitben nőttek fel. Találja meg mindegyik a maga helyét. Hálát adok, hogy találtak társat. (Remélem, Zsófi is fog.) Szeretnék lelkileg készen lenni, ha az Úr elszólítana. Sok bűnömtől szabadnak lenni, tisztán lépni át.

Kérem, hogy ne add a holttestemet nekik (tudod, kiknek), ne mondják fölöttem, hogy alapfokú számítógépkezelői tanfolyamot végeztem. Isten tudja, mit ért az életem.

Megköszönlek elsősorban Téged. Nem bánom, hogy négy gyerekem lett. Köszönöm azt is, hogy szerető szüleim voltak. Hálát adok, hogy az életemben béke volt, nem éltem háború idején. Hálát adok, hogy sose nélkülöztem az ételt, a ruhát és a lakóhelyet.

Jó lesz nekem is Csáki Tibi. Ha nem tudja vállalni, akkor lehet más is: Tomka F., Balog Gyula, vagy akit gondolsz. Hamvasztást kérek. Ezek akkor is érvényesek, ha nem mostanában, hanem 10-20-30 év múlva halok meg.

Szeretettel ölellek: Kati"

A férj a levél elolvasása után azonnal válaszolt. A feleségnek peregtek a könnyei, miközben olvasta:

"Drága Katicám!

Írok Neked, mert szeretlek, a legboldogabbnak érzem magam, mert Te vagy  feleségem.

Életképtelen lennék Nélküled. Remélem, nem kell nélkülöznöm Téged soha. A hamvasztással még ne kelljen foglalkozni senkinek.

Életképtelen vagyok Nélküled. Szükségem van arra, hogy megszűrd a kusza gondolataimat.

Nagyon jól alakult ki a munkavégzésünk, jól működik a vállalkozásunk.

Az otthon menedék Miattad számomra is és a gyerekek számára is. Mama, Anya mindig kell, hogy legyen!

Lélekben Te tartasz össze bennünket.

Nem tudom, mi legyen a házzal, úgy érzem, nem véletlen, hogy eddig senki nem vette meg, mert ez így van jól.

Akár leállhatunk az eladással. De azt is érzem, hogy teher már, mert nagy.

Segíts megoldani ezt is és előre tekinteni.

Szeretettel: István"

Köszönjük a házaspárnak, hogy megosztották velünk ezt a dialógust.