Apa felismerte, hogy amikor ő éjjel kettőig dolgozik, akkor én - bár csak heverészem és próbálok aludni tőle három méterre - mégis fáradtabban kelek, mint ő. Persze, mert én csak akkor alszom jól, ha mellettem szuszog. "Te vagy az én plüssmacim" - mondtam neki egyszer, épp egy feszültséggel teljes napon, erre elmosolyodott, és konstatálta, hogy ez volt az első jó dolog, ami történt vele aznap, pedig már este volt. Most boldog, hogy van értelme az életének, a puszta létezése is jó dolog, s hogy ha semmit nem tesz, csak VAN, csak fekszik, csak alszik, én attól is boldog vagyok. Mióta átugrottam a 213/110-et, azóta különösen vigyáz rám. Elég annyit mondanom, hogy kell nekem a plüssmacim, már jön és fekszik mellém.
Jó az élet.
