Legtöbben Pál Feri atyára rákeresve jutnak el ehhez a bloghoz, így előre bocsátom, hogy ebben a bejegyzésben nem az igazi Pál Feri atyáról lesz szó, csak afféle ál-Pál Feriről.

Történt, hogy amikor éppen nyaralni mentünk autóval egy szép napos vasárnap délután, Pápa előtt az országúton szembekerekezett velünk egy "alak". Elsuhantunk mellette, s néhány pillanat eltelt már, amikor felkiáltottam: "Nem Pál Feri volt?" Erre mindannyian nagyon izgatottak lettünk. De! Tényleg! Lehet, hogy Pál Feri volt! Miért is ne? Lehet, hogy épp Pápán időzik (nyaral, szabadságát tölti), miért ne biciklizhetne az úton, hiszen tudjuk róla, hogy szeret tekerni. Igaz, csak pillanatnyi időre láttuk, de a szakáll, kiálló pofacsont, mélyen ülő szemek rá vallottak. Egyre jobban belelovaltuk magunkat, hogy Pál Ferit láttuk személyesen. "Visszaforduljak?" - kérdezte Apa. Á, nem, nem is biztos, hogy ő volt. "Visszafordulok!" - döntötte el mégis Apa, így aztán űzőbe vettük a már jó messze járó biciklist. Nem találtuk. Már egészen a nemtudom milyen nevű falu templomáig visszamentünk. "Biztos bement a plébániára" - mondtuk csalódottan. Ám ekkor mégiscsak feltűnt a keresett személy. Hát, mit mondjak... szegény nem értette, mit nézünk úgy rajta. Nem ő volt. Ezután valahányszor feltűnt egy "olyan alak", csak annyit mondtunk: Pál Feri, és kirobbant belőlünk a nevetés...

Elnézést kérek az igazi Pál Feri atyától, akit személyesen sohasem láttunk, "élőben" nem hallottunk, de Interneten fellelhető előadásaiba igencsak belefeledkeztünk, s részben talán Neki is köszönhetjük, hogy visszanyertük emberi méltóságunkat és szabadságunkat.