Jó érzés tudni, hogy amikor blogbejegyzést írok, nem csupán magamban beszélek. Jó érzés, hogy sokszor a kommentek hiánya nem azt jelenti, hogy nem olvas senki.
Jó érzés kedves nászasszonyomtól (három közül az első nászasszonyomtól) levelet kapni. Biztos nem haragszik meg, hogy közzéteszem a névnapi köszöntésnek szánt sorait, innen is megköszönve a jó érzést, amit szerzett nekem.

"Örülök, hogy a bejegyzéseidből megnyugvás, békesség, boldogság és a megérkezés érzése árad. Jó olvasni a gondolataidat. Amellett, hogy nagyon választékosan, irodalmi nyelvezettel fejezed ki magad, meglehetősen tanulságos is. Még az epebajodat is öröm olvasni (bocs), abból is melegség, elégedettség sugárzik. ..."

Igazából a blogíráshoz akkor kaptam kedvet, amikor rátaláltam Veressné Ady Anna néni blogjára. Ő még nálam is idősebbként olyan bravúrosan igazodik el a számítógépes dolgokban, hogy leesik az állam. Erdélyi lelkészfeleség, nagy családja van, blogot ír, és a blogírást egyrészt a családdal és Isten népével való kapcsolattartásra használja, másrészt rendszeresen beszámol hitéleti megtapasztalásairól. Nagyon vonzó életet él nem csak ő, hanem a környezetében élők is, igazán Istenre mutatnak az írásai, és ezzel nincs egyedül. Számosan írnak blogot az erdélyi hívők, de itthon is sok értékes keresztény blog van. Ezért is nagyon örültem, amikor a gyermekek megleptek születésnapomra azzal, hogy elindították ezt a családi blogot. Nem bánom, ha családon kívül is olvassa valaki, hiszen az életem nyitott könyv. Hiszem, hogy a dolgok nem véletlenül történnek meg velem, hanem az életem regényét Isten ujja írja. Jóban is, rosszban is megtalálhatom Őt.

Köszönöm, Adrien! (Írjál Te is blogot, olvasni foglak!)