Nemrég találtam egy vicces és találó részt a nőkről. Elisabeth Elliot Nőnek születtél c. könyvét olvasom- szoptatás közben.

"Amikor egy- egyetemista lányok számára tartandó- házasságról szóló beszélgetésre készültünk, (...) azt javasoltam, hogy valakinek a sírásról is szót kell ejtenie. Ötletem meglepte a társaságot.  Mit akarok én ezzel? A nők sírni is szoktak. Vannak, akik nem túl gyakran, de jobb, ha a férfi erre is felkészül. A fiatal férj semmitől sem döbben meg jobban, mint a felesége könnyeitől, amelyek általában a legváratlanabb pillanatokban és látszólag teljesen megmagyarázhatatlan okokból törnek elő. (...) Érvem hangos tiltakozást váltott ki vendégeimből. >>Miért, én hetente legfeljebb csak egyszer sírok!<< -hangoztatta egyikük. (...) Később egy harminc év körüli rendkívül kedves házaspárhoz mentünk látogatóba. A férfi sportoló, a feleség szépségkirálynő és fotómodell volt. (...) Amikor azonban elmeséltem nekik, mit beszéltünk a könnyekről, a férfi rögtön kapcsolt. >>Nagyon jól tudom, mit akartál mondani! (...) Néha úgy jövök haza a hivatalból, hogy az egész világot meg tudnám ölelni. Este, amikor lefekszem, nagyon meg vagyok elégedve magammal. Ott fekszem, kezem a fejem alatt összekulcsolva a párnán, és azon gondolkozom, milyen nagyszerűen döntöttem valamiben a munkahelyemen, és milyen gyönyörűre sikerült az a szaltó a tornateremben. Ekkor hirtelen zokogást hallok. - Te sírsz?- kérdezem. - Nem. - (Szipogás.) - Ne mondd már! Te sírsz! - Nem, nem sírok.- (Sűrű szipogás.) - Mi a baj?- kérdezem. - Semmi!- mondja, és még mindig zokog. Elég hosszú ideje vagyunk már házasok, hogy tudjam: három órát fog tartani, villanyt kell gyújtani, felvenni a hálóköntöst, és kávét fogunk inni!<< "

Konklúzió: nem szuper lehet még a sírást is összekötni egy kávézással?:))